IX

Szinte rögtön azután, hogy kiléptek Maxwell Carpenter raktárépületéből, Parker követelte, hogy menjenek vissza, és szedjék le a rohadékot.

– Szórakozik velünk! – érvelt, hátrafordulva, hogy hangsúlyozzon a hátul ülő Theának, Romeónak és Jake-nek. – Fel akar használni minket valamire!

Thea és Jake azt követelték, hogy inkább az utat nézze, mielőtt mindannyiukat megöli, ezért Romeo maradt, aki válaszolhatott.

– Egyetértek, hogy felhasznál minket – mondta Romeo –, de lehet, hogy olyasvalamire akar minket felhasználni, amit amúgy is megtennénk.

– Gondolod, hogy őszinte volt? – kérdezte Dean.

– Biztos vagyok benne, hogy nem mond el mindent, de buta lenne, ha hazudni próbálna nekünk. Ha valóban figyelt minket, mint ahogyan azt állítja, akkor tisztában van vele, hogy mire vagyunk képesek.

– Ami azt jelenti, hogy nem késlekedünk kicsinálni, ha kiderül, ki akar játszani minket – erősítette meg Dean.

– Igen, persze – vakkantotta Parker. – Szeretném rákötni egy hazugságvizsgálóra és kitalálni, hogy mit is akar valójában.

– Az nem sokat segítene – jegyezte meg Jake.

– Miért nem?

– Nos, ha valóban halott, nem sok szívverése vagy idegi reakciója van, nemde? Tehát ha a szemünkbe hazudna, az sem derülne ki.

Parker kinyitotta a száját, de Thea félbeszakította.

– Nem szívesen terelem el a beszélgetést, de hova is megyünk éppen? – Halstead Streeten haladtak céltalanul, a Toyota csúszkált a havas úton.

– Ööö, az éjjel-nappaliba – válaszolta Parker merészen. Inkább a vezetésre összpontosított a vita helyett, és pár perc múlva már ott is voltak a búvóhelyükön.

Thea a többiekkel együtt kimászott a 4Runnerből, és fáradtan elindult a szűzhavon keresztül. A lemenő napot nézve, amíg Parker a bolt zárával babrált, újra beléhasított a helyzete őrült volta. Hirtelen ez mind túl sok lett.

– Figyu, srácok, bármennyire szeretnék is hajnalig azon vitázni, mit tegyünk ezzel a Carpenterrel, el kell tűnnöm innen.

A négy férfi ránézett, arckifejezésük a kíváncsitól az aggódóig terjedt.

– Mire gondolsz? – kérdezte Jake próbaképp.

Thea nevetett, kezével elhárító mozdulatot tett.

– Ne aggódjatok, nem dobom be a szörnyvadász jelvényt. De ha nem lesz egy kis szabadidőm, sikítani fogok. – Thea körbenézett. – És úgy tűnik, rátok is rátok férne egy kis pihenés. Még rád is, Romeo. Főleg rád, Romeo.

Az ázsiai felvonta a szemöldökét, kényelmetlenül érezte magát a többiek hirtelen érdeklődése miatt.

– Elég jól vagyok. De a pihenés jó ötletnek tűnik.

– Én is így gondolom – tette hozzá Dean. – Be kell, nos, fejeznem néhány dolgot Wayne temetésével kapcsolatban. És aztán ott van Carlé holnapután. Miután mindezzel végeztem, egy-két nap pihenés is jól jöhet.

Parker a többiekre nézett, arcára meglepődés írva.

– És akkor mi van? Kiveszünk pár szabadnapot, amíg az a seggfej szabadon rohangál?

– Sosem tudsz lenyugodni, Parker? – pattant el Jake, mindenkit meglepve a hevességével. – Azt hiszem abból, ahogy folyton egymásnak ugrottunk egyértelmű, hogy ránk férne egy kis pihenés. És egyelőre semmi bizonyítékunk nincs arra, hogy Carpenter bármi egyebet is tenne, mint amit nekünk elmondott. Nem mondom, hogy hiszek neki, de nem hiszem, hogy közvetlen fenyegetést jelentene. Úgy tűnik, leszedhette volna bármelyikünket, amikor csak akarta volna, de ő mégis inkább összehozott minket, hogy beszéljünk. Hogy beszéljünk, rendben? Úgyhogy fogjunk pár napot, pihenjük ki magunkat, és ellenőrizzük a fickó történetét, mielőtt bármit csinálunk.

Thea vállon veregette Jake-et.

– Jó a terv, főnök. A dolog úgy fest, hogy Carpenter nem nagyon fog mészárló hadjáratot kezdeni a jövő hétig, vagy igen?

☥ ☥ ☥

Thea visszacaplatott a lakásához az Eltől, a szörnyekről és pusztításról való beszéd nélküli este gondolata teljesen megnyugtatta. Az este korán leszállt Chicagóban télen; még öt óra sem volt, és Wicker parkra már sötétség telepedett. Thea majdnem kihagyta, hogy körbeérzékeljen az őt követő természetfeletti után, de egyetlen óvatlan alkalom elég lehetett volna, hogy vége legyen. Az alkonyi tél csillogását csak a frissen kotort utcán húzódó keréknyomok a törték meg. Biztonságáról megbizonyosodva Thea bement.

Margie Woleski a kanapén henyélt UIC melegítőnadrágban és egy régi White Socks pulóverben, forró almabort szopogatva, DVD-n az Aludj csak, én álmodomot nézte.

– Aranyos történet – mondta minden előzmény nélkül, amikor Thea belépett –, de nem tudom megérteni az alapelvet.

– Azt, hogy pont azt mondja a nővérnek, hogy azt higgye, Peter Gallager menyasszonya? – Thea sután vállat vont, ahogy kikötötte a vizes bakancsát, és az ajtó mellé ejtette őket. – Szerintem elég jól megcsinálták.

– Nem, az tetszett. Azt akarják elhitetni velünk, hogy egy olyan nőnek, mint Sandra Bullock, gondjai vannak azzal, hogy megismerkedjen egy pasival. Úgy értem, nézz csak rá! – Margie ujjával tettetett haraggal mutatott a képernyőre. – Bár fele ilyen jól néznék ki, amikor melegítőben ügyetlenkedek egy lakásban!

– Biztos vagyok benne, ha személyes edződ és profi sminkelőd lenne, nem lenne ilyen gondod. – Thea harisnyában átment a konyhába, és a kabátját egy bárszékre dobta. Öntött magának egy bögre almabort, bőven megszórva almahússal. Jó volt Margie-val évődni, főleg az elmúlt hetek intenzitása után. De ez nem a szokásos csevely volt. Margie otthon volt délután, és lazított. Thea ilyesmire hónapok óta nem emlékezett, még a hétvégéken sem. És a szobatársa hangjában olyan vidámság volt, amiből tudta, készül valamire. Csak a megfelelő pillanatra várt, hogy felhozza. Theának elég jó elképzelése volt arról, mi is lehetett ez, de ha nem volt olyan hangulatban, hogy a vadásztársaival beszélgessen a szörnyekről, akkor az tuti, hogy a barátnőjével sem akart erről beszélni.

– Nem mintha nem lenne jó látni téged – mondta Thea, gyönyörtől borzongva, ahogy a forró italba kortyolt –, de mi a fenét csinálsz te itt?

Margie kuncogott, a filmet nézve, miközben válaszolt:

– A vihar kiütötte a laborban az energiaellátást, és gondok voltak a tartalék generátorral. Vártam egy ideig, hátha megjavítják, de mire sikerült, már beleéltem magam, hogy egy kicsit nem dolgozom. Úgyhogy úgy döntöttem, bliccelek.

– Hová jutott a világ? Először kiveszed a vasárnap jó részét, aztán alig négy nap múlva megint itt vagy! – Thea a kétszemélyes fotelbe huppant, és oldalvást a szobatársára sandított. – Ne mondd, hogy a rossz szokásaim átragadtak rád.

– Nem! Tiszta vagyok, mint a frissen hullott hó. Egyszer még szentté avatnak, tudod? – Margie intett a kezével. – Csak arról van szó, hogy a múltkor nem pihente ki magát eléggé az agyam.

– És az tudom, milyen, elhiheted. – Folytatta Thea, mielőtt Margie felhozhatta volna a nappalijukba beözönlő fura embereket. – Mivel itthon vagy te is meg én is, mit szólnál, ha kirúgnánk a hámból?

Margie először nem tűnt felvillanyozva, de aztán felcsillant a szeme.

– Hé, ez nem is rossz ötlet! Csütörtök este van, Rush Streeten elég jó lehet ma a hangulat.

– Bizony, és biztos vagyok benne, hogy mindenféle fickó ki akarja engedni ma a gőzt. A vihar utáni bezártság érzés felszabadítása.

– Bezártság-érzés kialakul egy nap után?

– Remélem, igen – mondta Thea csintalan mosollyal –, mert eleven kedvemben vagyok!

A javaslat sikeresen csírájában fojtott el bármiféle komoly beszélgetést, amit Margie betervezhetett. Theának először rossz érzése támadt, mert tudta, a barátnője válaszokat érdemelt. Mindketten izgatottak voltak a gondolattól, hogy hónapok óta először elmennek szórakozni, és ez gyorsan elnyomott minden mást. Azzal kezdték, hogy eldöntötték, vacsorát főznek, de ezt gyorsan elvetették, miután meglátták, hogy a választási lehetőségeik a Lean Cuisine-től a rántott sajtig terjednek. Egy telefonhívás megoldotta ezt, és a másfél órát, amíg a kínaira vártak, azzal töltötték, hogy a szekrényeikben bányásztak, és javaslatokat kiabáltak egymásnak. A Kung Pao, meg a Margie által a salátasütőben talált chardonnay után váltották egymást, hogy a fürdőszobát kikészítsék. Thea nyerte a kő-papír-ollót, hogy ki kezdheti, és vizes törölközőkből meg kozmetikumokból álló aknamezőt hagyott maga után.

Elővették a nehéztüzérséget a görbe estéjükhöz. Lehetett a tél közepe, de a divat nem tűrte a meleg ruhákat, amikor bulizásról volt szó. Különben is, a tánctéren fognak izzadni ahelyett, hogy a hideg hóban mászkálnának.

Thea Powerpuff Girls pólót vett fel és egy rövid szoknyát. A póló szorosan illeszkedett, kihangsúlyozva a mellkasát. Elég rövid is volt ahhoz, hogy láttasson egy keveset a szoknyája alól kikandikáló tetoválásból, és a rövid ujjak rátapadtak kidolgozott vállára, és alóla kibukkant a jobb vállán a tetoválás. A szoknya divatos, csillogó smaragdszínű műkígyóbőr volt, ami ment az elragadó szeméhez és nem veszélyeztette elfedéssel a térdeit. Sosem volt nagy ékszerhordó, Thea megmaradt a rozsdamentes acél órájánál. Egy szíjszandál, egy hozzáillő kis táska, és egy fekete szüreti vinyl kabátka tette teljessé a ruházatát. Thea tudta, a tüdőgyulladással kacérkodik, ha ilyen kevéssé praktikus lábbelit visel a chicagói télben, de lázadó hangulatban volt.

Thea inkább atlétikus alkatával ellentétben Margie inkább gömbölyded volt. Eleinte tűzoltó vörös ruhát vett fel, ami kihangsúlyozta telt ajkait. Miután észrevették, hogy a zöld-piros sétáló karácsonyi dekorációt csinált belőlük, újabb kő-papír-olló döntött, hogy melyikük öltözik át.

Thea megint nyert, úgyhogy Margie az alap fekete mellett döntött – egy spagetti pántos tank felső és egy vékony szoknya, fekete pántos magas sarkú és fekete bőr táska. Telt ajkaival, tüskésre összekócolt rövid szőke hajával és szempillái bőséges, szakértő feldúsításával Margie szögesen elütött megszokott telt kinézetétől.

– Basszus, Margie! – kiáltotta Thea, amikor a szobatársa a nappaliba lépett, szőrmeszegélyes kabátjával a kezében. – Úgy nézel ki, mint aki mindjárt kibuggyan abból a cuccból!

Margie végignézett magán, hirtelen elhűlve.

– Túl szoros?

Eltéve a delfines pipát, amiből pár előmelegítő slukkot szívott, Thea elnevette magát.

– Nem, nem! Úgy értettem, hogy pont elég szoros, és a pasiknak be fog jönni.

– Biztos vagy benne? Azt hiszem, soványabb voltam, amikor megvettem ezt a ruhát.

– Bízz bennem, szivi. Olyan Marilyn Monroe-s vagy.

Margie felvonta a szemöldökét.

– Úgy érted, kövérnek nézek ki? – Megpördült, és visszaindult a szobájába. – Átöltözöm!

Thea elkapta Margie-t a vállánál fogva, még mindig nevetve.

– Vékony Marilyn, Margie! Vékony Marilyn! – Egy dudálás kintről. – És amúgy is itt van már a taxi. Jól nézel ki! Gyere, játsszunk a fiúkkal!

Még mindig kételytől gyötörve, de Margie mégis hagyta magát, hogy Thea kirángassa a várakozó taxihoz.

☥ ☥ ☥

Thea és Margie túl korán értek Rush Streetre, úgyhogy elücsörögtek egy órát a Starbuckban a Rush és Oakon. Kávéval melegítették fel magukat, felpörögtek a koffeintől, és az időtöltésüknek hódoltak, hogy az elhaladókról történeteket találtak ki. Amikor az éjszakai tömeg sűrűsödni kezdett, a nők felhajtották a búcsúitalukat, és elindultak a diszkók felé.

Thea élvezte a kis kiruccanásukat az előző vasárnap; semmi terv, csak két barátnő szórakozik. A mai este hasonló volt, de Theának olyan kedve volt, hogy tényleg ki akart rúgni a hámból. Sok összegyűlt feszültséget kellett kiengednie, és pont a tánc és az ital volt az, amire szüksége volt. Tulajdonképpen, ahogy Thea érezte magát az egyetlen jó módszernek a szex kínálkozott, amivel igazán feloldhatná a feszültséget. Nem volt az a flörtölős fajta, de egy jó kefélés csodát tett volna vele. A fenébe, még egy rossz kefélés is, gondolta nevetve.

– Mi olyan vicces? – kérdezte Margie, kiabálva, hogy hallani lehessen a zenén keresztül, ahogy a Flashpoint nevű helyen tülekedtek befelé.

A bár felé véve az irányt, Thea azt mondta: – Csak eszembe jutott, mit gondolna anyám, ha meglátna itt ugrabugrálni.

– Szerinted ő lenne meglepve, ha egy ilyen helyen összefutnátok?

Még elég korán volt, este tizenegy, de nagy volt már a tömeg. Úgy tűnt más is hóvihar utáni ünnepélyt tartott. Thea és Margie egy ideig a bár egyik oldalán táborozott le, élvezve az italukat és az élő zenét, amit képeslap méretű emelt színpadon játszott egy együttes. Thea táncolni szeretett volna, de a Flashpoint tánctere még a színpadnál is kisebb volt. Margie amúgy is indult volna már, úgyhogy tovább mentek néhány háztömbnyit egy olyan klubba, amelyiknek a neve a címe volt. Egy éven belül nyílt, de múltkor kihagyták. A helyen nyüzsögtek az alternatív életstílusú emberek, és kettejüket valószínűleg egy párnak tekintették. Nem zavartatták magukat, inkább a táncolhatóbb zenék érdekelték őket, amit a DJ kikevert. Thea majdnem egy órán át önfeledten táncolt az egyvelegre, ami régi és új Madonna, Keoki, Depeche Mode és egyéb volt. Margie időnként csatlakozott hozzá, de ő az a fajta volt, aki legalább annyira élvezte, ha ült és másokat nézett, ahogy pörögtek, mintha ő maga állt ki a táncparkettre.

Thea végül Margie mellé roskadt a bárpulthoz, amikor a DJ a szörnyű felé kanyarodott egy bizarr Bangles-Tricky-Police-keverékkel. A harmadik műanyag pohár vizet itta (a pultos tekintetéből a „jobban jár, ha a következő rendelésében lesz alkohol is” volt kiolvasható), Thea végignézett a tömegen. Csupa szép ember, a nők a lágyan elragadótól a tüzesig terjedtek, a férfiak szinte egyöntetűen kiváló formában. Tudta, hogy sztereotipizál, de úgy tűnt, a legtöbb hetero srácból hiányzott, a homokosokra annyira jellemző figyelem, amit a testükre fordítottak. Thea úgy döntött, példát statuál a sztereotípia megdöntéséből, és keres magának egy elég fitt hetero srácot. Itt nem sok sikerrel járok. A zene kegyesen táncolhatóvá vált, és Thea kísértést érzett, hogy visszamenjen táncolni. Ha egész éjszaka csak táncolni akart volna, akkor ez lett volna az ideális hely. De a vadabb oldala kerekedett felül.

Margie felé fordult, hogy megkérdezze, tovább akart-e állni, és mintha egy pillanatra Romeo Zhenget látta volna. Lehet, hogy egyszer végre szórakozni volt? Ez furcsa hely volt a számára, hacsak nem a feminin oldalát barangolta be éppen. Thea azon gondolkodott, vajon követte-e valamiért. Körbenézett, de nem látta – ha egyáltalán Romeo volt az, és nem egy másik ázsiai fazon, aki sötét ruhában hasonlított rá tíz méterről egy diszkóban. Thea kísértést érzett, hogy bekapcsolja a hatodik érzékét, és körbeszimatolja a helyet. Nem, most jól érzem magam. Ma este nem léteznek szörnyetegek.

De azért benyúlt a táskájába, és megnézte a mobilját, hátha hagyott neki a csapatból valaki üzenetet. De semmi.

Margie vállon böködte. – Indulhatunk?

– Igen; nézzük meg a Blue Velvetet! – kiáltotta vissza Thea. Elhúzta a haját a nyakától, és egy jégkockát húzott végig a bőrén, hogy lehűljön egy kicsit, nehogy a februári levegő túl sokk legyen neki.

Csúnya szél kerekedett az elmúlt órában, lefagyasztva a lábaikat, ahogy megtették a 981 Rush Streettől a pár háztömböt a Blue Velvetig. Vonzó nőként nem kellett sorban várniuk a fagyban, mire a kidobó beengedte őket. A hely azóta ott volt már, amióta Thea emlékezett, és néhány évente felújításon esett át, hogy lépést tartson a trenddel. A többi helynek több volt az egyénisége és olcsóbbak az italaik, de a Blue Velvetben általában jó volt a zene, és hatalmas volt a tánctér. A tömeg a közepestől a tehetősig terjedő trendy közönség volt, ami jó hellyé tette, ha az ember meg akart ismerkedni egy sráccal, és azzal a nem ésszerűtlen elvárással, hogy az illető ne legyen egy állat. Vagy ha az volt, legalább szabadon költekezett.

Thea általában nem volt sekélyes típus, de most kétségtelenül úgy viselkedett. És amikor beléptek a helyre azonnal látta, hogy az tökéletesen megfelelt a célnak. A Blue Velvet tele volt, néhány száz ember özönlötte körül a négy bárpultot, és tolongott a táncparketten.

A lemezlovas keményen remixelt ABBA-keverékre váltott mikor bejutottak, Theának boldog lábakat kölcsönözve. Margie-t a táncparkett szélére cibálta, majd táncolni kezdett a zenére. Britney Spears majd Goldie következett, felismerhetetlenségig remixelve, úgyhogy elmenekültek az egyik bárhoz italért. Az ilyesfajta helyeken még a púpos, kétfejű lányokat is meghívták a bulizó pasik italra, úgyhogy egyáltalán nem lepte meg őket, amikor néhány jól tájékozott pasas lecsapott rájuk. Thea adott nekik egy esélyt, de túlságosan olyanok voltak, mint Parker – nagy farmer fajták, egy lépéssel a kezeslábas és szalmakalap után. A jó póló és drága frizura ennyit ért el egy lánynál. A srácok egy idő után látták, hogy semmire sem jutnak, és tovább mentek, nem történt semmi, minden rendben.

A nők a következő órákat hasonló variációkkal töltötték – tánc, ital, duma pár sráccal, ismétel. Margie nagyon ütős volt, a szexualitás és teltség olyan egyvelegét sugározta, ami úgy vonzotta a férfiakat, mint az ajándékok karácsony reggel a gyerekeket. Thea érzéki atletizmusa szintén vonzotta a tekinteteket. A kettejük közti fizikai ellentétet hozzátéve – Margie telt alakja és Thea sötét szépsége –, egész éjjel el voltak látva itallal és beszélgetéssel. De Thea nem talált senkit, aki megmozgatta volna a fantáziáját. Aztán végül feladta, hogy összeszedjen valakit azon az éjszakán, és úgy döntött, inkább a kimerülésig táncolja magát.

Egy kicsit később egy a közelben táncoló srác kapta el a figyelmét. Hitetlenkedve döbbent rá, hogy a volt fiúja, Archie volt az. Nem látta múlt ősz óta, amikor szakítottak. Elég jelentéktelen esemény volt, főleg, hogy mindketten elfoglaltak voltak az azt megelőző pár hétben, és egyfajta érzelmi távolság keletkezett már köztük. Nem ment persze konfliktus nélkül a dolog. Theának szenvedélyes kirohanásai voltak, Archie pedig leereszkedően analitikus lett. A legrosszabb az egészben az volt, hogy semmi bajuk nem volt egymással; egyszerűen az időzítés sikerült nagyon balul. Archie DJ karrierje elinduló félben volt, és volt néhány sikere fehércímkés remixeivel. Thea próbált dűlőre jutni a társadalom peremén ólálkodó dolgokkal kapcsolatos felfedezését illetően. A vonzalmuk és közös érdeklődésük ellenére egyszerűen nem volt idejük vagy érzelmi erőforrásuk, hogy egy komoly kapcsolatba bonyolódjanak. Ahelyett, hogy hagyták volna elhalványulni a dolgot, inkább megegyeztek, hogy abbahagyják tisztán – vagy amennyire tiszta lehet egy szakítás. Thea élte tovább az életét, de sosem felejtette el igazán.

Ahogy nézte Archie-t tánc közben, a zenében elveszve, Thea elpirult. Alapvető, állati vonzalom volt köztük az első pillanattól kezdve. Még mindig hatással volt rá, és miért is ne? Archie egy jelenség volt. Fiatal volt – alig ihatott még, amikor találkoztak^[2] –, szálkás testfelépítéssel és kecses, már-már állati mozgással. A bőrének halvány rezes árnyalata volt még télen is, ami indián származásra utalt, és sűrű, barna haja, enyhe göndör ráhatással, ami valamilyen meghatározhatatlan származásra utalt. Szűk, fehér pólót viselt, ami minden egyes izmot kihozott szálkás felsőtestén, és csillogó, ezüstszínű farmert, ami ellentétként lazán lógott rajta. A hihetetlenül drága sportcipő, amit viselt, a kis kerek sapkával versenyzett, hogy melyik járul jobban hozzá színes ruházatához. Három kis arany karika fúrta át a bal szemöldökét, és hozzá illő vékony aranylánc lógott a nyaka körül. Egész jobb karját aprólékosan kidolgozott tetoválás takarta. Minden mozdulata férfias és erőteljes volt, öntudatosságtól és szándékoltságtól mentesen.

Felnézett, amikor a Dubtribe átment DJ Rapbe, azonnal észrevéve Thea pillantását. Arcán kifejezések villantak át, először meglepetés, majd eleven mosolya, és már mellette is táncolt. Mozdulataik erőfeszítés nélkül egészítették ki egymást. Thea átadta magát a köztük szikrázó elektromosságnak, elvesztette magát a forróságban, ami ágyékukban virágzott.

Ki tudja mennyi ideig táncoltak, a változó dalokhoz oly könnyen alkalmazkodva, mint ahogyan együtt mozogtak. Thea csodálta a szemét, olyan sötét barna volt, hogy az már majdnem fekete. Ugyanilyen szenvedélyesen nézett vissza rá, olyan intenzíven itta minden mozdulatát, mintha az emléket az agyába akarná égetni. Thea észrevette, hogy a táncparkett egyik széléhez értek, a fal menti sötétségben dörgölőztek egymáshoz. Aztán ölelkeztek, még mindig mozogva, egységben táncolva. Thea zihálni kezdett a bőréből áradó forróságtól, saját bőre válaszul felforrósodva. Természetesen, mint a légzés, bal keze a derekára, jobbja pedig Thea csípője feletti ívre csúszott. Thea karjai a vállát simogatták, lágyan cirógatva a mellkasát és a karjait vadul ringó csípőjük ellenpontjaként. Archie pont olyan magas volt, mint ő, arca az övé mellett mozgott, köztük alig volt hely. Orrát megtöltötte a leheletéből áradó alkohol és az izzadságának keserédes szaga, mely átható volt, de nem kellemetlen. Szeme hatalmasra nőtt, sötét medence, amelybe ellenállás nélkül belezuhant.

Az orruk összeért, zárva az áramkört. Thea akkor megcsókolta, a kéjvágyó zihálás ki-kiszökkent szájából, ahogy nyelve éhesen az övét kereste. Keze arca sima, izzadt síkját simogatta. Érezte, ahogy erős keze megmozdul, balja még jobban szorította magához, míg jobbja arcát fogta. Testük egyre türelmetlenebbül mozgott, szenvedélyük lassan elborította őket. Thea csodás űrt érzett a közepében, ahogy az izmai megfeszültek, megpróbálva elcsípni a benne áradó érzést. Egy csillag robbant fel a szeme mögött, ahogy a már-már elviselhetetlen feszültség hullámokban tört rá a testére.

Thea legalább annyira zihált a meglepetéstől, mint a gyönyörtől. Megtörte a csókjukat, gyorsan pislogva, ahogy megpróbálta visszanyerni az önuralmát. Légzése szaggatott volt, és a hangok mintha a távolból jöttek volna. Thea észrevette, hogy még mindig erősen nekidől. Valószínűleg összeesnék, ha nem tartana – ez volt az első összefüggő gondolata hosszú idő óta. Egy része szégyellte magát, amiért ilyen megfontolatlanul átadta magát, de nagyobbik része azzal volt elfoglalva, hogy próbálta visszanyerni önmagán az uralmat.

Rádöbbent, hogy még mindig őt nézi. Thea figyelmét az arcára összpontosította, alig néhány centire a sajátjától. Visszanézett, zavartság és enyhe aggodalom látszott hosszú arcán. Csalárdul rámosolyodott, és a szemét forgatta, megveregetve a mellkasát. Archie cserébe rávigyorgott, és ahogy a tűnődőről komiszra változtatta az arckifejezését, Thea lábai elgyengültek.

– Izé, szia, Archie. Hogy vagy mostanában?

Erős fehér fogak villantak.

– Egész jól. És te?

Thea vállat vont, és fejét hátravetette.

– Nem panaszkodom.

Egymásra néztek, és Thea úgy döntött, a dolog közepébe vág.

– Ugye tudod, hogy most velem jössz?

Nevetett, egészséges kacaj, minden önelégültség vagy rosszindulat nélkül.

– Csak ön után, hölgyem.

Áthúzta maga után a tömegen, arra tartva, amerre Margie-t hagyta. A barátnője kedvelte Archie-t, ahogy Thea emlékezett, és nem kellett szúrós tekintettől vagy fura felhangtól tartania, ha hazaviszi. Bár Margie-nak később biztosan lesznek kérdései, mint pl. Most akkor megint jártok? És mi van a múlt éjszakai „barátaiddal”?, stb. Thea nem volt olyan hangulatban, hogy ezen aggódjon; a pillanat megadott neki mindent, amit szeretett volna.

Visszaértek az asztalhoz, de Margie nem volt ott. Általában ott találkoztak egymással, mielőtt bementek táncolni, inni mentek a pulthoz, vagy kimentek a mellékhelyiségbe, nehogy elhagyják egymást a tömegben. És Margie ha valami, akkor túlságosan kötelességtudó volt, a mértéktartóról nem is beszélve. Nem rá vallott, hogy csak úgy felálljon az asztaltól, és egy teli pohár italtól, mielőtt Theának jelzett volna.

Aggódni kezdett, de aztán lerázta magáról. Az italaikhoz nem nyúltak, és senki sem foglalta el a helyeket, ami azt jelentette, hogy a barátnője éppen most lépett el. Körbenézve Thea meg is látta Margie rövid, szőke haját a tömegben. Tényleg a tömegben igyekezett el... de nem a mellékhelyiség felé. A tömeg széthúzódott egy kicsit, és Thea láthatta, hogy Margie egy magas, nagydarab, egyenes hátú fickót követett. Úgy tűnik, nem csak engem szedtek fel ma. De nem úgy tűnt, hogy egyszerűen a bár felé tartanak; a kijárat felé mentek volna? Margie néha túl sokat ivott, de nem az a fajta volt, aki csak úgy elsétál egy idegennel – és az, hogy anélkül távozzon, hogy szólna annak, akivel érkezett, hallatlan volt. Faragatlanság volt, és Margie szociálisan mindig helyesen járt el, még ha részeg volt, akkor is.

Még így sem komoly a dolog. Thea utoléri őket, és megkérdezi, mi a pálya.

– Érjük utol Margie-t – kiáltotta Archie-nak. Bólintott, megragadva a kezét, és megszorítva azt. Thea vezette őt a tömegen át, ketten kígyóztak az emberek között, ahogy a hely bejárata felé tartottak.

Margie háttal állt neki, éppen a kabátjába bújt bele. Az idegen feléjük állt, tekintete folyamatosan a tömeget pásztázta. Tekintete elsuhant Theán, majd visszatért rá, pont, amikor vállon veregette Margie-t. – Hé, Miss M, hová-hová?

Margie zavartan nézett a barátnőjére. Thea még egy lépést lépett közelebb, mert aggasztotta Margie fátyolos tekintete. Nagyon részeg lehet – vagy valami kábítószer? Mi volt az a kurva megerőszakolós kábszer? Rohipnal? Valami ilyesmi. Akármi legyen is a helyzet, átkozott legyen, ha engedi, hogy a legjobb barátnője csak úgy elmenjen valami idegennel.

– Margie, jól vagy? Ki ez a pasas? – Vádló pillantást vetett a nagydarab felé, aki szelíden mosolygott.

– Ó, Thea – mondta Margie. – Éppen indulunk. Elmegyünk.

– Igen, ezt látom. De nem úgy tűnik, mintha abban az állapotban lennél, hogy bárhová is elmenj, édes.

– Hé, tök jól van – mondta a félmarha, a mosolya eltolódott a pimasz felé. – Mi vagy, az anyja?

Érezte, ahogy Archie közelebb hajol hozzá.

– Maradj nyugton, Thea – suttogta a fülébe. – Láttam már ezt a fazont itt többször. Elég spíler, de azt hiszem, nincs vele baj. Hadd beszéljek vele.

Thea felvonta a szemöldökét Archie-ra, de belement. Nem kellett neki a lovag meg a csillogó páncél, de tudta, valószínűleg így a legjobb. A fazon rosszul állt hozzá, és még vagy tíz másodperce volt, mielőtt lerúgja a fejéről azt a pimasz vigyort. Ehelyett inkább Margie-hoz beszélt csendben – vagy amilyen csendben a helyen tomboló zaj mellett lehetett –, és megpróbálta rábírni, hogy szedje össze magát.

Archie odalépett a fazonhoz, széttárta a kezeit amolyan „nem-lehetnénk-barátok?” mozdulattal.

– Hé, haver, a hölgy úgy tűnik, kicsit túl sokat ivott. Mi lenne, ha ezt most abbahagynád? Elég hal úszik még a vízben. – Megvillantotta a győztes mosolyát, egyik világfi a másiknak.

A barátnőjére összpontosítva Thea majdnem elvétette. A szeme sarkából látta, ahogy a nagydarab Archie-ra mered, és arcvonásaiból – egész lényéből – csak úgy süt az erőszak.

– Tűnj el, haver – mondta –, és vidd a nődet is!

Csak egy pillanatig tartott, de Archie teljesen elsápadt. Láthatóan összerezzent, és tett pár lépést hátra.

Thea látta, hogy a nagydarab rá néz, mosolya immár az arcára faragott gonosz vigyor. Hirtelen félelmet érzett, és nagyon el akart tűnni a helyszínről, hadd menjen el az idegen Margie-val, amíg őt békén hagyja. Érezte már ezt az érzést, és hirtelen tudta, Margie nem az alkoholtól vagy drogtól volt olyan.

Lenyelve a félelmét amennyire csak tudta, miközben önkéntelenül hátralépett, Thea kiélesítette az érzékeit. Bár az idegen nem nézett ki másképp fizikailag, brutális, otromba kinézete lett, ami még hatalmas termetével sem arányban álló erőre utalt. A félelme eltűnt, a helyét veszélyérzés vette át. Meglepetés, meglepetés.

Érezte, ahogy Archie a karját rángatja, megpróbálva őt elvezetni. Az idegen már nem foglalkozott velük, és az ajtóhoz vezette Margie-t. Thea lerázta Archie szorítását, aki alig vette észre, hogy tovább hátrált nélküle. Előrelendült, és megragadta az óriás bicepszét. Izmai kőkemények voltak a sötét pólója alatt, és furcsán hidegek.

– Vedd le róla a kurva kezedet – köpte felé, ahogy az idegen megfordult.

– Elnézést? – mondta a nagydarab fazon, enyhe meglepetéssel nézve le rá.

– Azt mondtam, hagyd békén, a kurva életbe – ismételte Thea, bátran az idegenre meredve, hogy félelmét – ez esetben természetes érzést, barátnője iránti aggodalmát – leplezze. – Tudom, mi vagy, seggfej. Kapsz egy utolsó esélyt, hogy eltűnj innen sértetlen bőrrel.

A vámpír felvonta a szemöldökét, de nem tűnt ijedtnek.

– Ha tudod, mi a jó neked, akkor maradsz a pasiddal, és békén hagysz.

Alig egy perce Thea a vágytól reszketett. Most haragot érzett ez iránt a lény iránt, és féltette a barátnőjét. Az egyik érzelmi szélsőségből a másikba való átmenetnek köszönhetően Thea nem tudott rendesen gondolkodni. Kész volt bármire, hogy távol tartsa Margie-tól ezt a szörnyeteget, még akkor is, ha ez azt jelentette, hogy mindenki szeme láttára támad rá.

Aztán Romeo Zheng ott állt, szembenézve egy nála kétszer nagyobb szörnnyel, olyan nyugodtan, ahogy csak tetszik. – Adott neked egy esélyt – mondta, erélyesen mellkasba bökve a nagydarab idegent –, és javaslom, élj vele.

A vámpír egyikükről a másikukra nézett, nyilvánvaló döbbenettel az arcán.

– Van róla fogalmad, milyen szarba keveredtél éppen? – A kijárat felé biccentett. – Tudod mit? Én adok nektek egy esélyt, hogy eltűnjetek innen.

Thea látta, ahogy kidobók közelednek feléjük. A vámpírt egyáltalán nem zavarta a közeledtük. Romeo szilárd jelenléte segített Theának, hogy összeszedje magát. Nem ez volt a megfelelő idő és hely ahhoz, hogy végezzenek egy vámpírral. Túl sok a szemtanú, és Thea nem tudhatta, hány haverja van még lénynek a tömegben.

– Megegyeztünk, csúfság – mondta Thea, Megragadva Margie-t, és biccentve Romeónak, hogy kövesse. – De ő velünk jön. És ne gondold, hogy nem csinálunk ki, ha megpróbálkozol valamivel.

Kisiettek, annyi időre állva csak meg, amíg Thea kivette a kabátját a ruhatárból. Rossz érzés volt otthagyni Archie-t; ahogy visszapillantott, látta, hogy sápadtan áll a bárpultnál. Biccentett felé, és próbált mosolyogni, mialatt elhessegető mozdulatot tett az ajtó felé. És a vámpír, úgy tűnt, teljesen megfeledkezett Archie-ról. Ehelyett vastag karjait keresztbe tette a mellkasán. Néhány kidobó között állva olyan benyomást tett, mint a győztes harcos, aki elől éppen elmenekül az ellenség. Ami, Thea elismerte, elég találóan fejezte ki a történéseket.

– Szerezz egy taxit – mondta Thea Romeónak, kivezetve Margie-t a hideg éjszakába. Taxik rendszeresen őgyelegtek a környéken, úgyhogy perceken belül Wicker park felé tartottak. Az utazás alatt Thea azzal foglalkozott, hogy Margie-hoz beszélt gyengéden, és a barátnője arcát és kezeit dörzsölte, mintha megpróbálná felmelegíteni. Nem tellett sok időbe, mire Margie megrázta magát, és a szeme újra fókuszált. De az az öt perc kurvára megijesztette Theát.

– Istenem – mondta Margie végül halvány hangon. – Azt hiszem, túl sokat ittam.

☥ ☥ ☥

Annak köszönhetően, hogy Margie ivott, és valami furcsa bűvölet utóhatása alatt állt, Thea minden különösebb nehézség nélkül ágyba gyömöszölte, majd a nappaliba ment, és Romeóra támadt.

– Mi a szart csináltál ott? És ne mondd, hogy éppen bulizni szottyant kedved.

Romeo megszokottan sztoikus arca elvörösödött.

– Nem, nem buliztam. Én csak... – Úgy topogott, mint egy gyerek az igazgató irodájában. – A rejtett, Carpenter. Korábban is érdeklődést mutatott irántad. Aggódtam... a biztonságodért.

Még kiabált volna, de aztán rádöbbent, milyen közel is volt a dolog. Hacsak egy kicsit tovább marad Archie-val, és Romeo nincs ott... Mondd ki! Margie halott lehetne. A késleltetett reakció beütött nála. Thea fura zsongást érzett a fejében, és nehezére esett a környezetére összpontosítania. Meglepetten zokogás tört elő belőle. A konyhai pult mellett állva Thea a kezébe temette az arcát, és sírt.

Romeo nyilvánvalóan meg volt rökönyödve. Előre lépett, felemelve a kezét, hogy megveregesse Thea vállát.

– Te... Minden... minden rendben lesz – mondta sután. – Helyesen cselekedtél. Vámpír volt. Láttam. És – mosoly suhant át az arcán – megjelöltem. Lenyomozzuk, és biztosítjuk, hogy másnak nem árthasson.

Thea bólintott, majd egy „sajnálom”-ot motyogott a kezein keresztül. Megpróbálva visszanyerni a nyugalmát, megszólalt:

– Annyira aggódtam Margie-ért. Ő a legjobb barátnőm; ha bármi történne vele... – újra elöntötték a könnyek, Romeo szégyenlős paskolása nem segített igazán, ahogy a zokogás rázta a testét.

Egy újabb perc múlva Thea végre valamennyire visszanyerte az önuralmát.

– Olyan felszínesnek tűnhetek. Végig eljátszom a szerepet, és a végén összeomlok! – felemelte a fejét, és megtörölte az orrát a kézfejével. – És most egy nagy rakás szerencsétlenség vagyok, az arcom csupa izé... – a pulton lévő konyharuha felé nyúlt.

Romeo keze, meglepően gyengéden, letörölték az arcán patakzó könnyeit. – Gyönyörű vagy – mondta, hangjában érzelemmel. – Mindig is így gondoltam.

Thea ránézett Romeo Zhengre, és először látta az érzelmeit takaró maszk nélkül. Jézusom, ez nagyon, de nagyon rossz ötlet, gondolta utoljára, ahogy viszonozta hirtelen csókja szenvedélyességét.

☥ ☥ ☥

Thea a párnába temette az arcát, míg a káosz az érzelmeivel rögbizett. Nem tudta elhinni, mekkora ribanc volt. A volt fiújának dörgölődzik egy diszkóban, majd megdug egy fazont, akinek súlyos paranoiás hajlamai vannak.

De legalább a szex jó volt. Jobb, mint jó. Hihetetlen. Fenomenális. Valószínűleg az egész környéket felébresztette a sikolyaival az éjszaka. Rohadt sok kitartás szorult Romeóba. Thea feltételezte, hogy Archie elég jól felpörgette, és a találkozó a széles vállú förmedvénnyel megindította mindkettőjük nedveit. Basszus, sosem hagyod abba, hogy mindent kielemezz, te nő! Thea gondolatban megpofozta magát, de ettől még nem hagyta abba a gondolkodást.

Nem hagyhatta egyszerűen figyelmen kívül a helyzetet. Ha reggel Archie lett volna az ágyában, főz egy kávét, és beszélgetnek egy kicsit. Lehetett volna egy egyszerű „Jó volt újra látni; beszéljünk még valamikor.” Vagy, ha a szikra elég fényes lett volna, talán tehettek volna pár kezdeményező lépést, hogy újrakezdjék.

De nem Archie Gerritt volt az. Samuel Zhenggel kefélt. A bizonyíték ott volt mögötte, elfoglalva az ágy másik felét, és megnyugtató rendszerességgel lélegzett. Thea megborzongott. A gondolat, hogy Romeo az ágyában feküdt, egyszerre volt szívesen látott és nyugtalanító.

Elég jó volt a pasi dologban, hogy a szexért szexet kap, semmi kötődés, semmi bonyodalom. De annak ellenére, hogy fiús volt, Thea kétségtelenül nő maradt, és eltérő fizikai konfigurációjával különböző érzelmi áramkörök jártak. Mindig volt valamennyi érzelem a párzásaiban. Még akkor is, ha az égvilágon semmit sem tudott a fickóról, akivel fizikai kapcsolatba került, szükség volt arra az érzésre, hogy legalább kedveli, mielőtt le tudott volna feküdni vele. És nem volt kétség a felől, hogy Romeót vonzónak és érdekesnek találta. A kapcsolatuk eddig szinte kizárólag az erőszakról és a rejtőzködésről szólt, és ez semmiképp nem tűnt jó alapnak egy romantikus kapcsolathoz. És mivel ilyen helyzetben voltak, nem rázhatták le az egészet, mint valami egyszeri dolog.

Azt kívánta, bár ennyi lehetne a múlt éjszaka. Megtörtént, vége, ennyi. De a csapat kapcsolatai elég kockázatosak voltak így is, főleg az elmúlt hét fényében, a rengeteg átélt trauma miatt. Ő és Romeo állíthatták, hogy az egész nem jelentett semmit, ahogy csak akarták, de az egész kamu lett volna. Még ha nem lettek volna érzelmek a dologban – és Thea elismerte, hogy voltak –, akkor is megváltoztatta volna a kapcsolatuk szabályait. Nem volt annyira naiv, hogy azt higgye, bármiféle jövőjük lehet együtt; a fickó túl őrült volt ahhoz, hogy ez elképzelhető legyen. De Theának mégis erős érzelmei fűződtek Romeóhoz. Érzelmek, amelyeket eddig könnyű volt a szőnyeg alá söpörni, de most már lehetetlen.

Aztán ott volt a csoport többi tagja. Micsoda cirkusz lenne abból. Thea nem akarta elmondani egyiküknek sem, mi történt. De nem számított. Észrevennék a rezgést előbb vagy utóbb. Thea frusztrációjában a párnába nyögött.

– Jól vagy? – kérdezte Romeo lágyan.

A légzése nem változott, és nem is érezte Thea, hogy megmozdult volna. Meglepte volna, ha mindaddig, amíg ébren volt, ő is ébren lett volna, mindent átgondolva abban a rejtélyes kis agyában. Remélte azért, hogy nincs most kedve „a beszélgetéshez”; Thea nem gondolta, hogy el tudja viselni még azt is mindennek a tetejébe. Időre volt még szüksége. De valamit mondaniuk kellett egymásnak.

A hátára gördült, nagyot sóhajtva.

– Jól vagyok. Csak hülye egy helyzet, tudod?

Romeo borostás álla a párnához dörgölőzött, ahogy bólintott. Elképzelte, ahogy az oldalán fekszik, és őt nézi a hálószoba sötétítőjén beszűrődő reggeli fényben. Thea a tekintetét egyenesen a plafonra szegezte, és ujjai önkéntelenül a takarót gyömöszölték, amit fogott.

– Én... Ezt nem terveztem – mondta végül Romeo.

– Én sem. – Thea vigyorgott. – De nem tudjuk nem megtörténtté tenni, nem igaz?

Még egy szünet, majd a hangja, óvatosan semlegesen.

– Szeretnéd, ha megtehetnéd?

Thea újra felnyögött, tenyereivel megtörölve a szemét.

– Basszus, Romeo! Nem tudom. Sok most így befogadni, tudod?

– Igen, tudom. – Az ágy megrázkódott, ahogy áthelyezkedett, felült az ablak felé. – Mennem kell. Ma van Dean barátjának a temetése.

– Elmész rá? – Thea kinyitotta a szemét, Romeo feszes hátát látta. Vágások, sebhelyek és lyukak borították, Isten tudja, mi mindentől. Érezte őket múlt éjjel, igazából az egész testén, de nem vette észre őket a szenvedély forróságában. Egy újabb rejtély a Romeo Zheng aktához.

Megvonta a vállát. – Nem tudom. Felelősnek érzem magam... Úgy gondolom, jó érzés lesz Deannek.

Te érzed magad felelősnek? Basszus. Akkor képzeld el, nekem milyen érzés. És tudta, a bűntudatuk semmi volt ahhoz képest, amin Dean ment át. Jól tartotta magát mindenben, de akkor is csak ember volt.

– Azt hiszem, tényleg jó érzés lenne neki. Nézd, beszélnünk kellene, de talán nem most?

Figyelte, ahogy egyetértően bólintott. Aztán Romeo már fel is állt, gyorsan öltözött, de nem mintha sietett volna eltűnni. Egyszerűen mindent gyors, hatékony mozdulatokkal csinált. Aztán megfordult, és végre nappali fényben néztek egymásra. Az arca ugyanolyan nyitott és sérülékeny volt, mint tegnap este, érzelmei ugyanolyan hevesen kavarogtak, mint Theáéi.

– Nem terveztem ezt – mondta újra –, de nem bánom.

Aztán a régi Romeo maszk a helyén volt. Hang nélkül elment.